Zsepirémek

Onnan tudom, hogy ez Tia volt, hogy a karton van megsemmisítve.
Múltkor, mikor Nati volt a tettes, éjszakára magam mellé raktam a dobozt az ágyba, és reggel mikor kinyitottam a szemem, tökre meg voltam lepődve, miért borítják zsepicafatok a környéket.

Alomcsere 4.0

Mert nekünk csak ilyen kis sz@ros kalandjaink vannak..
Szóval Tia felavatta a friss almot, belelépett, amit én persze már csak azután vettem észre, hogy szétkente az előszobában és a parkettán. Aztán miközben mostam a lábát, elszabadult (hát bizony nem Nati-méret, őt nem tudom csak úgy megmosni), és összevizes-sz@rozta a mosógépet, a feltakarított parkettát, és engem..
Azt amúgy még nem is meséltem, mikor múltkor a farkára tapadt egy kis baleset, amit úgy próbált megoldani, hogy elfut előle.. láttatok már macskát a saját segge elől menekülni?

 

A zöld pokróc

Van a zöld pokrócunk, Tiának meg nekem, és közös, mert mindegyikünknek a kedvence és egyikünk sem akar lemondani róla.
Na szóval éjszaka elővettem ezt a zöld pokrócot, és teljes egy percig élvezhettem is, amíg Tia le nem rángatta rólam és el nem vitte magának a szoba másik végébe..

Szülinapos

Tia 2 éves lett, úgyhogy 3.. 2.. 1.. Örvendez!! :)

Vidd innét a Mizodat

Nem csak a lazac helyett kell a büdösödő csirkecsont, meg a prémium konzerv helyett a legolcsóbb.. de hogy mertem a kedvenc legolcsóbb tej helyett Mizot tenni a tálba?? Pfujj!!

Házi betörő 2.0

Tia éjjel lenyúlta megint két karkötőmet..
Az egyiket a lábtörlőjén találtam meg (a kincstár), a másikat még mindig keresem..

Alvás macskával

Úgy kezdtük, hogy enyém volt az egész takaró meg a pokróc.
Aztán jött Tia.
Úgy folytattuk, hogy enyém volt az egész takaró meg a pokróc fele.
Aztán a végén már úgy nézett ki, hogy Tia volt a takaró és pokróc nagy részén szétterülve, én meg a maradékkal kuglófoltam mint egy macska..

Alomcsere 3.0

Avagy hogyan tegyük tönkre másodpercek alatt más munkáját - avassuk fel a friss almot, lépjünk bele, aztán táncoljunk sz@ros tappanccsal a csillogósra nyalt kádban.. Úgyis szeretek kádat mosni, kétszer egymás után a legjobb.

Házi betörő

Miért kell éjszakára biztonságba helyezzem az ékszerdobozom, na miért?
Azért, mert Tia amíg alszunk, szép csendben leveszi a tetejét (!) és kipakolja a tartalmát (!!). Ma hajnalban sikerült felébrednem a matatásra, de sajnos már későn, úgyhogy fél hatkor szedhettem össze a lakás különböző pontjairól a hajgumikat, szalagokat, a dugi pénzecskémet (a legtöbb cuccot amúgy a lábtörlőjére hordja), a legnagyobb kihívás a karkötőm volt, azt jó negyed órán át kerestem, mert bedugta egy díszpárna alá..
Úgyhogy vagy átpakolom éjszakára a dobozt, vagy rácelluxozom a tetejét.

?

Én: Miért van a hajgumim Tia szőnyegén?
Laci: Mert vettél neki egyet.
É: Igen, de ez nem az.
L: Oh..
É: Ez az enyém.
L: Ezek szerint csak volt..

Éjszaka

4.30 - Tia bevitte a kupakját a dobozba és elkezdett vele játszani (egy kupak és egy doboz külön-külön is hangos ám, nemhogy együtt). Felkeltem, felraktam a kupakot a komódra.
4.40 - Tia megtalálta a kupakot...
5.30 - Nati úgy döntött, csatlakozik Tiához és elkezdtek berohangálni a dobozba, meg benne pattogni (nagyon hangos tud ám lenni egy doboz két macskával / meg egyel is), úgyhogy nem volt  más választásom, megfogtam a dobozt, és bevittem a fürdőbe. Közben volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy elveszem a játékukat, de hamar elmúlt, mivel ahogy becsuktam a fürdőajtót magam mögött, hallottam, hogy ugyan úgy megy tovább a trappolás. Mire visszamentem, a díszpárnák, egy nagy pokróc, egy kis cicapokróc és a tetőjavításra használt kartondarabok a szoba minden szegletében fellelhetőek voltak, a dögök meg a káosz közepén ugráltak egymásra.
6.00 - Valami nagy (súlyból ítélve Tia) rámugrott, aztán rongyolt tovább..
+ a ráadás: 10.00 - leraktam az asztalra a tejemet, majd elfordultam, hogy elmenjek a 2 lépésre levő polcig a fityegős netért. Ez elég idő volt Natinak ahhoz, hogy nyakig a bögrémbe merüljön.

 

Doboz és szekrény

A két új őrület, amik nélkül lehet élni, de minek.
A szekrény az a napi rutin része, legalábbis Tiának. Reggeli után bejön a szobába és addig óbégatja a legfájdalmasabb és legmeghatóbb darabját, amíg be nem engedem, ott akkor ráfekszik a cipős dobozokra és helyre áll a világbéke.
De ha már itt tartunk, említsük meg Nati reggeli rutinját is, ő reggeli után bejön a szobába Tiával, és addig mászik az arcomba, amíg nem végzek a müzlimmel és meg nem kapják a maradék tejet belőle.
Na és akkor van most még ez a doboz is, ami a legnagyobb, ami valaha létezett itthon. Egy simából csináltam nekik, vannak rajta lyukak, amin keresztül ki-be lehet ugrálni, de persze a hivatalos út néha unalmas, ellenben tök szórakoztató addig ugrálni a tetején, amíg az be nem omlik.. és én még azt hittem, a bejáratot rágják majd szét először..

Trapp Trapp Durr

Ment az esti száguldozás ki-be a fürdőből, én meg szerettem volna úgy fogat mosni, hogy közben nem sodor el senki, szóval a következő kirombolásnál becsuktam mögöttük az ajtót. Aztán bentről csak egy hatalmas trappolást meg két bazinagy puffanást hallottam..

Virágzik a korallvirág

Ami kész csoda, ha azt vesszük, milyen beavatási szertartáson esett át, mikor ide került. Még szaporítottuk is Tiával, ő letörte, én ledugtam.
Natinál meg a kádbasz@rás az új menő, kényes a kis ízlése az alomra, ha a kád tisztább és illatosabb, akkor az lesz az ő helye és kész. Leszoktatás folyamatban, bár eddig még csak azt értem el, hogy miközben ássa el levegővel (milyen kis figyelmes azért) jól leb@szom, ő türelmesen megvárja, míg végzek, és ha elengedtem, folytatja az ásást ahol abbahagyta. Aztán elfekszik a fürdőajtóban és elégedetten szemléli, ahogy kicserélem-mosom-törlöm tükrösre az alomtálcát.
Azt az úri kis seggét.

Kaktusz

Tia megölte az egyik kaktuszt.. Igen, egy kaktuszt!
Azt aminek olyan tüskéi vannak.. Kiszedte a földből és szétválasztotta az alját a tetejétől.
Az agyam eldobom..

Egyébként újabban bowlingozik éjszakánként a földre pakolt díszpárna kupaccal. A párnák a bábuk, Tia meg a golyó.

Egy éve együtt 2.0

Mert itt a nagy hőgutában elmulasztottam megírni, hogy most már kerek egy éve történt (na jó, pár napja már nem kerek), hogy Natival örökre megváltoztattuk egymás életét.
Összeszedtük, kipofoztuk, reklámoztuk, rajtunk maradt.
Egyébként pár hete egy kedves hölgy jelentkezett érte, ötletem sincs, hogy találta meg azt az ősrégi hirdetést, de hát Nati már nem megy innen sehova.
És íme az ilyenkor szokásos ünnepi összeállítás a cuki babakorszakból, amikor még csak simán "a kicsi" néven futott, túl sokat nem sikerült amúgy nőnie, de nem is baj, így legalább mindig lesz egy kiscicánk is.

Babszem királyfi

Itt a nyár, a padlóra olvadás, a nagyüzemi vedlés és a zöldbabbal rohangálás évszaka. Van valami megfoghatatlan varázsa ennek a zöldségnek, amit Tia első pillanattól kezdve átérzett már tavaly is, úgyhogy a kedvenc nyári játék díja idén is a babé. Egy kis csészében tartok egy marékkal neki a hűtőben, abból minden nap válaszhat egyet, de most már pár napja el kellett raknom az egészet a hűtő hátuljába, mert nem tudtam úgy kinyitni az ajtaját, hogy ne legyen benne egy másodperc alatt a feje és vigyen el még egyet és még egyet, aztán rohadó babokkal lesz tele a lakás (ma találtam meg egy kb 3-4 naposat a lábtörlő alatt, nyami).
Na szóval az a program, hogy Tia megkapja a babját, és akkor azt kergeti, dobálja, a szájába veszi, futkos vele aztán levág vele egy lovagi tornát és mindezt órákig képes csinálni, kisebb szétterülős pihenőkkel.
Nati hosszú napokon át nézte és próbálta megérteni, mi a jó ebben, még párszor pofozott is egyet kettőt a babon, de csak nem akart előbújni a varázs. A jég amúgy pont ma tört meg, úgyhogy most már két zöldbab is kallódik a szobában.

Lazac mese

Úgy esett egyszer, hogy a szolgáló különleges vacsorát készített a királyfinak és a királylánynak, finom lazacot sütött, hogy mindenkinek a kedvében járjon. Miután felszolgálta, a királyfi örömmel vetette bele magát a lakomába, ám a királylányt nem sikerült lenyűgözni. Ő egy elegáns fintor után inkább a szemetesben keresett magának vigaszt.
Így esett, hogy soha többet nem szolgáltak fel lazacot az udvarban.

Virágos internet

Elment a net már megint, úgyhogy elkezdtem az ilyenkor szokásos mókát és körbeszánkóztattam a gépházat az asztal körül, hogy az abból kificegő kis netemmel adást keressek (igen, ez egy teljesen megszokott és működő dolog), de csak nem akart helyrejönni, úgyhogy kihúztam a dugót.
És mi volt a dugón, na mi? Egy nagy rakás virágföld...
A tanulság pedig: Ha macskád van, ne a virágállvány mellett tárold a számítógépet. Ha mégis ott tárolod, ne csodálkozz.

A pisidolog

Ma megint doktorbácsinál voltunk, csak most nem Natival, hanem Tiával, aki nagyüzemi pisilésbe kezdett, azaz van egy jópofa kis hólyaghurutunk.
Az utasítás pedig nedves kaja diéta, és ha Tia diétázik, akkor persze Nati is (próbáld meg külön etetni őket..), szóval most ehetünk konzervet, aminek ők nagyon örülnek, illetve áztatott száraz tápot, amiről röviden és tömören ez volt a véleményük:

 

Rudi a világ körül

Ideje világot látnod! - mondták Tiáék, és becsomagolták Rudit Bálint táskájába. Jól beledugták, nehogy itt maradjon, aztán már záródott is a cipzár, és kezdődött a nagy kaland.
Az első állomás rögtön Bálintékhoz vezetett, innen kaptuk Rudi első bejelentkezését a meglepő találkozásról.

A magas és a királylány

Büszkén jelentem, Nati megtanult felmenni a szekrény tetejére! Azóta a napjai felét ott tölti, de csak ha itthon vagyunk, mert felfele már tök jól megy, ellenben lefele még sehogy... szóval újabban ez a reggeli ébresztő, hogy 10 centis látótávolsággal viszem a széket a szekrényhez...
Egyébként elkezdte mászókának használni a virágállvány üres részeit, amivel csak az a baj, hogy útközben visz mindent, ami az útjába kerül, úgyhogy most kidekoráltam az állványt plüssállatokkal. Nem 100% -os megoldás, de valamit segít, amíg be nem növényezek rajta újra mindent.

Volt egyszer egy szivacskendő

Ma kivételesen nem macskára keltem, senki nem pattogott a fejemen meg szirénázta körbe a világot, sőt, mindkettő ott szundizott a lábamnál. Fura volt, aztán szépen lassan felfedeztem az apró bűnjeleket: Tia alvóstörcsije az ágyban, polcon a legyező feldöntve, szennyes kosár teteje félrebillenve (látom ám merre jártatok az éjjel), fürdőszoba szőnyeg kupacba összegyűrve, szivacskendő szétrágva...
Szóval ettől fáradtatok el reggelre!

Túrósbatyu

Leraktam az asztalra zacsistól, hogy majd jól megegyem, csak gondoltam előtte még szöszölök valamit arrébb, de mire odaértem, Nati már vitte is a cuccot. Úgyhogy átraktam a ruhaszárítóra, majd megint visszamentem szöszölni, és mire odaértem, Nati lerángatta az egészet.. Szóval megint hátraarc, túrósbatyu begyűjt, polcra felrak, de csak azért, hogy mire elfordulok, Nati már ott bontogassa.

Alomcsere 2.0

Tia megint megpróbálta telibehugyozni az üres alomtálcát, de most gyorsabb voltam és időben odaöntöttem a kavicsot a feneke alá (meg egy kicsit a fejére is véletlenül).
Hát ilyen remekül szórakozunk mi itthon.
Apropó! Nati 1 éves lett, tessék örvendezni :)

Alomcsere

Úgy kezdtük a dolgot, hogy miután kiszedtem az összes használt kavicsot, Tia egy pillanat alatt az alomtálcában termett és mielőtt cselekedtem volna, már tele is pisilte az egészet. Ami azért nagyon jó, mert a) az üres alomtálcában nagyon szépen szétterül a pisi mindenhol és b) ennek következtében a macska bokáig tocsog benne. Úgyhogy akkor csináltunk egy talpmosást, amihez röptében kellett elkapnom a dagiját, hogy ne rohanjon végig pisiben fürdő lábakkal a lakáson.
Aztán amint Tiával végeztünk, Nati belevetette magát a kádba, amit pont előtte kentem be fertőtlenítővel, szóval előadtuk a talpmosást még egy felvonásban.
Az alom tiszta, a talpak megszáradtak, én még nem...

Jó reggelt

Mire felkeltem, a házi manóim beszedték helyettem a teregetést. Nem rossz, nem rossz, de a hajtogatást azért még gyakorolni kell.

Morzsák mindenhol

Ülök a kanapén nyugiban, eszegetem a péksütit, fél kézzel tartom a tányért, pedig kettővel kellene, amikor bármelyik is a környéken van. Így történt, hogy Nati kedvesen odasétált, felágaskodott és egy jól irányzott mozdulattal megszaltóztatta a tányért.
Tudjátok milyen szépen bele tud épülni több száz morzsa az ágytakaróba? Na most már én is.

Tia hagyományt teremt

Tegnap is reggel fél hatkor röptette meg a korallvirágot, és ma is... De legalább még él. Emlékeztek a kis ibolyára, amit télen hoztam? Na az már nem..

Új célpont - a fürdőszoba

Az az új kedvenc dolog éjszaka, hogy szétpakoljuk a fürdőt, mert ami a polcon van, az szerintük sokkal jobban mutat a mosdókagylóban, kádban, földön, illetve az alomlapátnak is inkább az előszobában lenne a helye.
Nati meg mindjárt lemosakodja magát a kaparó tetejéről

Hangya

Megvolt a házban az éves csótányirtás és ennek örömére megkezdődött a hangyák szokásos világuralmi masírozása is keresztül a konyhán. Úgyhogy most Nati hangyákat néz, hangyákat szagol, aztán hangyákat tüsszög fel, meg tapicskol bennük, utána meg rázza a mancsát, mert a tapicskolástól nem halnak meg ezek, de legalább a talpára ragadnak. Tia meg pont lesz@rja, a tavalyi hangyák se hatották meg, miért pont most foglalkozzon velük..

Nagyon vizes

Itt a tavasz, a meleg, a jó idő és vedlünk mint az állat, annyira, hogy a porszívó lassan feladja, többet vedlenek ezek ketten, mint egy egész állatkert, úgyhogy megvolt az idei első fürdés és most úgy néznek ki, mint az ázott sünik.

Vizes

Tök nagy élmény, amikor hirtelen rád akar szakadni a zuhanyfüggöny, mert Nati belecsúszott a kádba. És ilyenkor persze mindig abba kapaszkodnak, ami kéznél van, ez pedig nyilván nem a kád széle. Leszakítani azért nem sikerült, de legalább az egyik lábával keresztül lépett rajta és bele is szorult, úgyhogy végül nekem kellett kiszabadítanom a függönyből meg a kádból is.

Azok a nyugodt reggelek

Itt van még egy sztori, ami úgy kezdődik: "arra mentem ki reggel, hogy"...
Szóval arra mentem ki reggel a konyhába, miután Nati körbecsipogta a fejem és beszedte a teregetést, hogy a kukaszekrény ajtaja nyitva, a szemetes pedig fejjel lefele tündököl a konyha közepén.. Körülötte persze minden gondosan szétteregetve, úgyhogy a csíkos és fekete-fehér kesztyűk nemsokára előrendelhetőek lesznek.

Az utolsó croissant és a többi

Miután Nati tükrösre nyalta az orromat ébresztőnek, kibotorkáltam és követtem a morzsanyomokat egészen a konyháig, hogy félig csukott szemmel takaríthassam össze az utolsó croissant emlékét, amit Tia éjszaka kirángatott a szekrényből.

Aztán ha már így alakult, úgyis jól vannak lakva, gondoltam visszafekszek, és esélyt adok nekik, hogy leverjék a virágot, a másik virágot, felborítsák a telerakott ruhaszárítót, majd miután mindent egyenként visszaraktam a helyére, Nati lerángatta a blúzomat a szárítóról, és mikor odamentem leszidni, pürnyögve hanyatt dobta magát rajta... és még 20 perc volt az ébresztőmig...

Majd felszárad

Megint jött az a hang a konyhából, én mondtam, hogy nem akarom tudni. Laci kimerészkedett, aztán hamar vissza is jött: "Majd felszárad"

Látom mit tettél

Gondoltam megnézem mit zajonganak ezek a konyhában, de alig értem ki, Nati már jött is dorombolva dörgölőzve ... és tiszta virágföld volt az orra.

Babám, ezt te ki nem magyarázod.

Megvagyunk

Titeket mivel várnak haza? Engem ezzel:
Amúgy itt vagyunk, nem tűntünk el, csak a dögöcskék vannak fogytán az új ötleteknek. Nem úgy, mint én. Kicseréltem szépen az állványon levő virágalátéteket a simákról jóóó mélyre. Olyan mélyre, hogy azóta sem sikerült őket lerántani, úgyhogy végre fordult a kocka az én javamra.
Csak az a kár, hogy ezek az új alátétek bár az eséstől védenek, a földkikotrástól nem... Sebaj, itt az idő kitölteni végre az üres helyeket!

Doktor bácsi

Nála jártunk reggel Natival, nem kimondottan önszántából jött velem, de ha már betoltam a fenekét a hordozóba, hát egye fene, elkísért.
Összeszedett őbolyhossága egy jó kis bélhurutot, és ezt az elmúlt napokban a lakás minden helyiségében a világ tudtára adta, úgyhogy most kicsit szomorkodunk, antibiotikumozunk meg diétázunk rizzsel és főtt husival, ami egyelőre még nem aratott osztatlan sikert, de kénytelen lesz hozzászokni az elkövetkező napokban.
És ha már így alakult, Tia is diétázik vele, mert túl nagy felületen puha már megint.

Többet ésszel, mint.. áh, hagyjuk

Laci gondolt egyet, és csinált egy ilyen jó kis logikai játékot Tiának, ami egy kicsi de masszív kartondobozból készült, arra kis lyukat vágott, és a terv szerint azon a lyukon át kellett volna a mancsával kiszedni a jutifalatot.
Nos, Tia megoldása így nézett ki:
Ő a fejével szedte ki a jutit..

Eközben a szobában...

Nati galambot

fogott volna, ha nem áll közéjük az ablak. Így végül koppant egy határozottat.

A zuhanyfüggönyt pedig ideje kibodni...

Van itt egy ilyen dugvány

Megint volt egy sikeres hétvégénk, én lepattantam otthonról egy kicsit, Laci meg ott maradt a két terminátorral. Először azért hívott, hogy "van itt egy ilyen dugvány", hát köszönöm az egyértelmű tájékoztatást, de aztán kiokoskodtuk, hogy pontosan mit is lát és melyik növényt taszították aktuálisan a mélybe és honnan.

A második remek hírt fél óra múlva kaptam: be lett pisilve a szekrénybe. Meg kakilva is. Na hát az úgy nagyon csodás.

Úgyhogy ma ültettem meg szekrényt mostam.

A reggeli zsongás pedig új szintre fejlődött, amint kirakom Natit a szobából, Tia megy, és folytatja amit a királylány abbahagyott.. De kitaláltuk a tutit, úgyhogy holnap szépen oda lesznek drótozva a virágalátétek az állványhoz. Ha háborút akarnak, hát tőlem megkapják!! 

A kabaré folytatódik

Viszonylag nyugodtan éldegélünk mostanság, a lakás egészen egyben van, egyedül ezek a kritikus reggelek, ezeken nem tudunk túljutni. A vízipisztoly csődöt mondott teljesen, utána próbáltam felrakni Natit a szekrény tetejére, ő boldog, én boldog, mindenki alszik, de rá kellett jönnöm, hogy hosszú távon ezzel csak azt érem el, hogy akkor is a virágokat fogja bontani, ha fel akar kérezkedni, úgyhogy ezt is elvetettem...

Most egyelőre a kipakolós technika van, növényezik, leszidom, kirohan, kicsukom. Abból a szempontból ez egész jó, hogy ő kint, mi bent, mindenki alszik, de egyébként ez sem használ az égvilágon semmit, ugyan úgy minden reggel próbálkozik.

És ha nincs Nati, hogy felszirénázzon/növényezzen/nyálazzon, akkor Tia lép a tettek mezejére, és lepakolja a komódot..

A volt nincs kiflicsücsök

Hogy hova lett a kiflicsücsköm?

Tia beteleportálta a szobába.. legalábbis más magyarázat nincs arra, hogyan tudta kiszedni a tányérból és bevinni úgy, hogy se én (a tányér mellett), se Ancsa (a tányérral szemben) nem vettünk észre az egészből semmit.

Az, hogy utána a fejébe húzta a csizmáját és elmondta véleményét a kabátjának (mutatkozzunk be a vendégnek rendesen), azon már meg sem lepődünk..

De mióta tudnak a macskák teleportálni??

 

 

Megint Tia..

Tia megint meglógott. De most nem kicsit. Egészen konkrétan ahogy nyílt az ajtó, én csak egy elsuhanó segget láttam, Laci még ennyit se. De olyan gyors volt, hogy azt sem láttuk, merre ment.

„Najó, én megyek lefele, Te menjél felfele..”

Mert tökre nincs jobb dolgunk késő este, mint körbeóbégatni az egész lépcsőházat, de a szomszédok már valószínűleg úgyis megszokták..

Na végül aztán a harmadikon megtaláltam a kis kalandor hétszentségit, ott tetszett neki épp egy lábtörlő.

Így ért véget az elsuhanó segg története.

Reggeli kabaré

Dúl a harc reggelente keményen, Nati most már nem orrnyalogatással és dorombolással ébreszt, hanem azzal, hogy a növényeket zaklatja, addig piszkálja, amíg fel nem ébredek és ki nem mászok és amint visszafekszek, kezdi egyből újra, így éri el, hogy egy 20 perces veszekedés után felkeljek és adjak neki reggelit.

Úgyhogy most bevetettem a vízipisztolyt, mert ez azért így nem teljesen állapot, főleg, hogy teljesen direkt és megtervezve csinálja az egészet (a nap további részében rá se néz a virágokra...) és az egyik polc már így is egy növény menekült tábor, szóval úgy döntöttem, visszatámadok.

Az első reggelen kellőképp meglepődött, amikor a semmiből egyszer csak vizes lett, azóta úgy állunk, hogy kertészkedik, és amint rászólok, összeszedi a virgácsait és kinyargal a szobából. Ami végülis nem rossz, de ahogy visszacsukom a szemem már újra a virágállványon van, és ez így megy egy jó fél órán át, amíg meg nem unom, mert ő aztán kitartó, elhihetitek.

Tia pedig az egészet elégedetten szétterülve szemléli (már ha nem a lepedő alatt kukacol), minthogy nem rég kiderült, nem lett ő sokkal nyugodtabb cica, mióta Nati velünk van, egyszerűen csak hagyja, hogy más végezze el helyette a piszkos munkát, így még a balhét se neki kell elvinni.

Fogmosás

Nati tegnap közelebbi ismeretséget szerzett a fogkrémmel, mert így jár az, aki nem rág, csak nyel. Bár mostanában kezdi már felfedezni a ropogtatás örömeit, az elmúlt fél év azért nyomot hagyott a fogain, úgyhogy kapott egy ilyen fincsi csirke ízű cicafogkrémet.

Van, akinek a babafogkefe, van, akinek a fültisztító pálcika, én úgy döntöttem, hogy az ujjam lesz a legjobb választás így elsőre, főleg, mivel tündérmese elképzelésem szerint én majd jól megszerettetem vele a fogmosást.

És egyébként lehet, hogy tényleg! A fogkrém ugyanis kifejezetten ízlik neki, azt mondjuk nem feltétlenül értette, hogy miért nyúlkálok bele a szájába, amikor ő is le tudja nyalni az ujjamról, végül is megegyeztünk abban, hogy akkor nem lenyalja, hanem ha már bedugtam, akkor lerágja róla, és így aztán a fogai egy részén szét tudtam kenni a pasztát, elsőre nem is rossz.

Ja és a végén nem csak Nati, hanem Tia is fogat mosott, önként, mert egy nasimániás kis kolbász, és ha Natinak csirkés valamit tömködünk a szájába, akkor bizony az övébe is kell.

Egy éve együtt

Bizony, most múlt egy éve, hogy Tia velünk lakik.

A világ végéről hoztuk el tavaly, ideiglenes befogadójától, mert kidobott cica volt ő is. Mondta a hölgy, hogy egy terminátor, de olyan jól titkolta a kis gumikacsa hangjával, hát bekaptuk a csalit rendesen.

Hazaérkezve az első dolga természetesen a kaja volt, mi más, aztán már spurizott is a kád alá aludni… érthető végülis, roppant pocsék napja volt, nem elég, hogy állatorvosnál járt, utána még mi is átvonszoltuk a fél városon. Meg hát biztos az új hely, gondoltuk, de rá kellett jönnünk, hogy ez a legkevésbé sem zavarja, mert egy óra múlva előjött, és egy gyors körbenézés után mintha mindig is itt lakott volna, egy percig sem volt szégyenlős. Ellenben mint kiderült, a terminátor a lehető legenyhébb jellemzés volt, nincsenek szavak, amik leírnák azt a hiperaktivitást, ami valójában rejtőzött benne. Az elején voltak is összetűzéseink, mert képes volt abszolút direkt rosszat csinálni, csak hogy amíg leszidom, addig is vele foglalkozzak, bontott ő mindent, amit talált és kipécézett magának, szóval igen, kellett egy pár hét, amíg megtanultuk egymást kezelni, de aztán olyan erős kapcsolat alakult ki közöttünk, amire sose gondoltam volna. Meg hát azért nem csak egy kis ördög volt, két pusztítás között mindig előadta a világ legaranyosabb cicáját.

Most már egy nagy dög, láttatok róla képet eleget, úgyhogy itt egy kis összeállítás abból a korból, amikor még ilyen kis nagyon cuki minibarbár volt (és a zöld pokrócon nem voltak lyukak), tessék, lehet olvadozni:

 

Elfelejtett kis hős

Az utóbbi időben Tia kicsit el lett itt hanyagolva írásilag, mivel az elmúlt időszak főszereplője Nati volt, mindeközben nem szabad elsuhannunk Tia tettei mellett sem, amik most nem a pusztításról és az éjszakai manóskodásról szóltak, hanem arról a sok gondoskodásról, amivel nagyban megkönnyítette Nati ápolgatását.

Mert nem csak mi voltunk folyamatosan mellette, amikor hazahoztuk a műtét után, hanem Tia is, és nem csak mi követtük mindenhova az első bukdácsoló lépéseit. Sőt, nem is kellett folyamatosan figyelni, merre megy, néha bátran rábíztuk Tiára a felügyeletet, és ha ő hirtelen odafutott valahova, akkor tudtuk, hogy Nati nekiment valaminek, és talán segíteni kell neki.

Amikor egy kis baleset után meg kellett mosdatnom, abban sem maradtam magamra, amíg én az egyik lábát törölgettem, Tia átvállalta a másikat.

Úgyhogy ezt a posztot most neki ajánlanám, nem először bizonyította be, hogy jobban lehet rá számítani a bajban, mint sok emberre.

Kis tölcséres

Egész hétvégén mondogattam a szörnyeknek, hogy majd meglátják, milyen szép és jó lesz hétfőn a varratszedés után, amikor lekerül az a szép rikító narancssárga kötés.

Hát mégse...

A sok szép és jó valamint kényelmes rikító narancssárga kötés helyett ugyanis lett a szétnyalogatott seb és az utálatos gallér. 

Azért mielőtt túlszomorkodnánk a dolgot, elmondom azt is, hogy a tölcsér mindössze annyiban hat ki Nati életére, hogy nem fejjel, hanem gallérral megy neki most mindennek, és igen, sokkal több dolgot gázol el vele, de ez nem feltétlenül akadályozza meg abban, hogy pattogjon, dobozoljon és kiborítsa a vizét.

Azt viszont még nem sejti a kishölgy, hogyha ennek vége, akkor szembe kell néznie eddigi "nem szeretek rágni" hozzáállásának következményével, a kezdődő fogkővel, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok Nati és a fogkefe nagy találkozására, feltétlen nézzetek rá a blogra jövő héten is.

Még mindig növény

Haza hoztam tegnap egy kis ibolyát, volt is nagy érdeklődés, úgyhogy megmutattam hamar a srácoknak, hogy na ő az, akit nem kéne kinyírni. Mert azért nem véletlenül van három üres hely a virágállványon…

Persze egy levele máris hiányzik, mivel van egy privát kisvakondunk, aki a hétvégén egy óvatlan félrenézés közben látogatást tett a virágföldes zacskóba seggig. El lehet képzelni, hogy nézett ki Nati, amikor nagy nehezen kihúztam belőle.

Laci pedig az új növényre csak ennyit mondott: Hunger Games?