Miután Nati tükrösre nyalta az orromat ébresztőnek, kibotorkáltam és követtem a morzsanyomokat egészen a konyháig, hogy félig csukott szemmel takaríthassam össze az utolsó croissant emlékét, amit Tia éjszaka kirángatott a szekrényből.
Aztán ha már így alakult, úgyis jól vannak lakva, gondoltam visszafekszek, és esélyt adok nekik, hogy leverjék a virágot, a másik virágot, felborítsák a telerakott ruhaszárítót, majd miután mindent egyenként visszaraktam a helyére, Nati lerángatta a blúzomat a szárítóról, és mikor odamentem leszidni, pürnyögve hanyatt dobta magát rajta... és még 20 perc volt az ébresztőmig...
Nézzük a jó oldalát. Mert ugye van. Nem kell ébresztő óra.
VálaszTörlés