Reggeli kabaré

Dúl a harc reggelente keményen, Nati most már nem orrnyalogatással és dorombolással ébreszt, hanem azzal, hogy a növényeket zaklatja, addig piszkálja, amíg fel nem ébredek és ki nem mászok és amint visszafekszek, kezdi egyből újra, így éri el, hogy egy 20 perces veszekedés után felkeljek és adjak neki reggelit.

Úgyhogy most bevetettem a vízipisztolyt, mert ez azért így nem teljesen állapot, főleg, hogy teljesen direkt és megtervezve csinálja az egészet (a nap további részében rá se néz a virágokra...) és az egyik polc már így is egy növény menekült tábor, szóval úgy döntöttem, visszatámadok.

Az első reggelen kellőképp meglepődött, amikor a semmiből egyszer csak vizes lett, azóta úgy állunk, hogy kertészkedik, és amint rászólok, összeszedi a virgácsait és kinyargal a szobából. Ami végülis nem rossz, de ahogy visszacsukom a szemem már újra a virágállványon van, és ez így megy egy jó fél órán át, amíg meg nem unom, mert ő aztán kitartó, elhihetitek.

Tia pedig az egészet elégedetten szétterülve szemléli (már ha nem a lepedő alatt kukacol), minthogy nem rég kiderült, nem lett ő sokkal nyugodtabb cica, mióta Nati velünk van, egyszerűen csak hagyja, hogy más végezze el helyette a piszkos munkát, így még a balhét se neki kell elvinni.