Fogmosás

Nati tegnap közelebbi ismeretséget szerzett a fogkrémmel, mert így jár az, aki nem rág, csak nyel. Bár mostanában kezdi már felfedezni a ropogtatás örömeit, az elmúlt fél év azért nyomot hagyott a fogain, úgyhogy kapott egy ilyen fincsi csirke ízű cicafogkrémet.

Van, akinek a babafogkefe, van, akinek a fültisztító pálcika, én úgy döntöttem, hogy az ujjam lesz a legjobb választás így elsőre, főleg, mivel tündérmese elképzelésem szerint én majd jól megszerettetem vele a fogmosást.

És egyébként lehet, hogy tényleg! A fogkrém ugyanis kifejezetten ízlik neki, azt mondjuk nem feltétlenül értette, hogy miért nyúlkálok bele a szájába, amikor ő is le tudja nyalni az ujjamról, végül is megegyeztünk abban, hogy akkor nem lenyalja, hanem ha már bedugtam, akkor lerágja róla, és így aztán a fogai egy részén szét tudtam kenni a pasztát, elsőre nem is rossz.

Ja és a végén nem csak Nati, hanem Tia is fogat mosott, önként, mert egy nasimániás kis kolbász, és ha Natinak csirkés valamit tömködünk a szájába, akkor bizony az övébe is kell.