Egy éve együtt

Bizony, most múlt egy éve, hogy Tia velünk lakik.

A világ végéről hoztuk el tavaly, ideiglenes befogadójától, mert kidobott cica volt ő is. Mondta a hölgy, hogy egy terminátor, de olyan jól titkolta a kis gumikacsa hangjával, hát bekaptuk a csalit rendesen.

Hazaérkezve az első dolga természetesen a kaja volt, mi más, aztán már spurizott is a kád alá aludni… érthető végülis, roppant pocsék napja volt, nem elég, hogy állatorvosnál járt, utána még mi is átvonszoltuk a fél városon. Meg hát biztos az új hely, gondoltuk, de rá kellett jönnünk, hogy ez a legkevésbé sem zavarja, mert egy óra múlva előjött, és egy gyors körbenézés után mintha mindig is itt lakott volna, egy percig sem volt szégyenlős. Ellenben mint kiderült, a terminátor a lehető legenyhébb jellemzés volt, nincsenek szavak, amik leírnák azt a hiperaktivitást, ami valójában rejtőzött benne. Az elején voltak is összetűzéseink, mert képes volt abszolút direkt rosszat csinálni, csak hogy amíg leszidom, addig is vele foglalkozzak, bontott ő mindent, amit talált és kipécézett magának, szóval igen, kellett egy pár hét, amíg megtanultuk egymást kezelni, de aztán olyan erős kapcsolat alakult ki közöttünk, amire sose gondoltam volna. Meg hát azért nem csak egy kis ördög volt, két pusztítás között mindig előadta a világ legaranyosabb cicáját.

Most már egy nagy dög, láttatok róla képet eleget, úgyhogy itt egy kis összeállítás abból a korból, amikor még ilyen kis nagyon cuki minibarbár volt (és a zöld pokrócon nem voltak lyukak), tessék, lehet olvadozni: