Ivartalanodtunk

Vagyis Nati. Aminek ő nyilván nem örül annyira, és aktívan gondoskodik róla, hogy nekünk is legalább annyira rossz legyen, mint neki. De hát egy szavunk nem lehet, teljesen jogosan morcog.

Azért remélem ma már szebb napra virradtunk a dologgal, mint tegnap, amikor semmi nem sikerült neki, folyamatosan meg kellett menteni önmagától, cserébe a mi kedves nénikénket, hogy megakadályozzuk, hogy letolasson az ágyról, vagy kiszedjük a vízből, amit kiborított és beleesett.

Szóval idegrendszerileg nem volt egy jó nap a tegnap, ma már mindenesetre nem drámázunk 10 másodpercenként, átváltottunk a folyamatos morcos nézésre.

Tia pedig játszótárs hiányában a fejemen pattog, újraéljük most egy kicsit a Nati előtti időket, amikor egy kis figyelemért a reluxát is képes volt ránk bontani.