Nati a hobbikertész

Mi másra vágyhat az ember, amikor hajnal fél kettőkor hazajön melóból, minthogy a virágállvány alatt görnyedve söpörjön meg újraültessen. Mert Nati ilyen kis lelkesen nyomja a kertészkedést mostanában, az éjszaka további része pedig ismét azzal telt, hogy óránként szedtem le őt a növényekről, míg végül ismét a szobán kívül végezte..

Úgy jó, ha zajlik

Nos nem aludtunk valami sokat az éjjel. Amíg Nati a virágállványt bontotta, addig Tia igyekezett minél nagyobb zajt csapni a kartondobozával (azzal, ami még van belőle..), levezetésképpen pedig párszor végigrohantak rajtam. Amikor már úgy tűnt, végre minden elcsendesedett, Nati gyorsan felborította a ruhaszárítót (úgy mindenestől), Tia pedig, hogy semmiből ne maradjon ki, elkezdte lepakolni az egyik polcot. Hát így történt, hogy az éjszaka további részét a szörnyek a szobán kívül töltötték... Én pedig reggel azzal indítottam, hogy megkerestem a széthordott befőttes gumikat a konyhában..

Éjszakai manó a szekrényben járt

Csodálkoztam az éjszaka közepén, honnan szerezte Tia azt a zacskót, amin annyira dolgozik. Gondoltam elveszem tőle, mert hát azért mégse játsszon felügyelet nélkül zacskóval. Na ekkor derült ki a turpisság, nem is a zacskón dolgozik annyira, hanem a benne lévő zsemlén..és a konyhaszekrényből szerezte..

Első karácsony

Megérkezett a Jézuska, és annyi csirkemellet hozott, amennyi egyszerre még sose került a pocakba. A fa alatt is voltak aztán dolgok, ugyan nem nekik, de ők máshogy gondolták, fél pillanat alatt rávetették magukat a zsákmányra, szóval nálunk úgy néz ki a karácsony, hogy tedd a fa alá az ajándékot, szedd le róla a macskát, bontsd ki, szedd le róla a macskát, örülj neki, aztán szedd le róla a macskát…

Egyébként a kis fa meglepően jól bírja a dolgot, Tia három nap alatt csak kétszer támadta meg, és egyszer sem tett benne igazán kárt, úgyhogy azt hiszem, ez egy sikeres karácsony.

Boldogot Nektek!

Nati kamaszodik

A nyugalom és lustaság mintapéldája tornádóvá vált, pattog, pusztít, fejjel lefelé lóg a kaparóról és mászókának használja a gitártokot…
Ma zsinórban a negyedik reggel, hogy nem azzal ébreszt, hogy körbenyalja a fejem, hanem, hogy lepakolja a virágállványt. Tény, hogy sokkal hatásosabb, tized annyi idő alatt szed ki vele az ágyból, és mi sem ébreszt fel jobban, mint egy kis verseny a virágfölddel: vajon nekem sikerül előbb felsöpörni, vagy neki széthordani…

Éjszakai manó

Ismét visszatért egy régi szokás, mert Tiának csak ilyen eltűnő-feltűnő szokásai vannak, és az összes közül ez a mostani éjszaka-az-ágyba-hurcibálós a személyes kedvencem, ez megunhatatlanul cuki. A fő attrakció az alvós törölközője, ami reggelre mindig az ágyba kerül, és emellett fordulnak elő a különböző játékok, kislabdák, kisegerek, kötéldarabok, papírgalacsin… A legextrémebb amit eddig produkált, az egy megrágott műanyag kés volt, akkoriban az ágybahurcolással párhuzamosan a kiskanál korszaka is tartott, ami nála azt jelenti, hogy ilyenkor kiszedi a mosogatóból a kiskanalakat, mert azoknak a padlón a helye...

Az imént egyébként gyanús zajra mentem ki a konyhába, ahol Nati épp azon dolgozott, hogy egy vízzel teli üvegpoharat taszítson a mélybe.

Jutifalat és csipkéstálkás

Mert mi mással is indulhatna a szombat reggel, minthogy Tia kipakolja a konyhaszekrényt. Szerencsére megenni most semmit nem sikerült, a jutifalat teteje a helyén maradt, a tálkásra csinált csak körbe ilyen szép kis csipkemintát. Egy művész veszett el benne.

Szóval most ez lesz az új hobbi egy pár hétig, a kukakipakolós meg lépcsőházbamegszökős időszaknak is vége lett, majd ezt is megunja. Addig is át kell rendezni a szekrényt…

A karácsonydoboz

Gömbök, kisvonat, boák és aranydió.

Sose láttuk még a karácsonydobozt, és amint kinyílt mindenki kért belőle valamit. Nati a boákat vitte, Tia meg az égőkön ülve nekilátott kicsipkézni a dobozt.

Úgyhogy most van pár leverhető karácsonyi dolog a tv állványon. A kisvonatot el kellett már rakjam, mert Tia agyarastól rácuppant.

Szerintem idén nem rakom fel az égőket a szekrényre, már az is eredmény lesz, ha a kis műfa túléli…

Jól indul a nap…nekik

Az történt, hogy kimentem reggel a konyhába, és ott volt a padlón szanaszét a jutifalatos doboz, meg külön a teteje, körülötte morzsák. Hozzátenném, hogy egy teljesen új dobozka volt, 4 darab hiányzott belőle…most meg 4 darab van benne, Nati pedig nyürrög, hogy adjak reggelit. Egy egész doboz jutifalat nem volt elég??

Olyan rég pakolta már ki Tia a konyhaszekrényt, én naiv még azt hittem, leszokott róla…

És egyébként ugyan ezen az éjszakán lebányászta a képet a falról.

Már megint olyan rossz nekünk

Annyira prémiumok vagyunk, hogy karácsonyi csirke-őz-áfonya-gesztenyés szuperingyombingyomos illatos cicakaját eszünk reggelire kétpofára. Azanyjamindenségit!

Kaptunk amúgy új játékot is, tollas a farka és csiporog meg minden, nagyon izgi, csak miután Tia nagy lelkesen agyongyepálja, utána 10 percig minden létező tárgytól megijed, végigoson a szobán és megretten a kanapétól. Meg persze azt a párnát se láttuk még soha az életben.. Azért megnézném, ilyenkor mégis mire gondol..

Natinak meg rászorult a kisebbik doboz a fejére, de ezen minden igazi szobacicának át kell esnie legalább egyszer, úgyhogy büszkék vagyunk rá!

Kedvenc játékok

Tia elcsente egy paprikának a szárát. Először körbekergette a lakásban aztán a szájába vette és azzal rohangált. Nati meg a sarokban ült és nagy szemekkel nézte („ezzel meg mi van??”)

Utoljára a zöldbab volt ennyire jó játék, abból nyáron többet is elvitt, kettő pedig azóta sem került elő…

Na ha már úgyis a gép előtt ültök, menjetek a facebookra szavazni:

https://www.facebook.com/CicatappancsFC/app_690633210949544

Jelenlegi állás szerint a kis kommandó valahol a tizedik-tizenkettedik oldalon van

Megint csak egy átlagos nap itthon

Natasa leverte a telefonom... már megint, de megszoktuk, a telefon meg amúgy is masszív, de az, hogy elhurcolja és játszik vele, az már kevésbé tetszett.

Tia meg kis híján lebontotta a reluxát. Belekapaszkodott miközben leesett az ablakból...

Nem is a kaja kerül sokba, ha macskát tartasz, hanem a berendezés. Az elmúlt évben nem sokkal költöttem többet alomra, mint zuhanyfüggönyre...

Egyébként a szanaszét kotort alomdarabokkal sikerült elvágnom a talpam hálistennek, köszi srácok!

Doboz

Tia dobozmániás. Imádja őket…szétrágni. Meg beleülni, ha nyitva van, lyukat rágni a sarkába, ha zárva, hogy aztán nyitva legyen, ha kicsi, akkor a fejére húzni, hogy rászoruljon…

És a legjobb az, hogy most megint van doboz, hála Bálintnak, úgyhogy van két boldog macskánk meg egy tonna dobozcafatunk szanaszét a szobában. Tia önfeledten pusztít, a kiharapott dobozdarabkákat dobálja szanaszét, Nati pedig azokat kergeti. Ha megunja, akkor pedig tanul a nagyoktól, míg Tia a nagy dobozon dolgozik, addig ő a kisebbet rágcsálja. Talán most végre megtanul rágni is rendesen…merthogy azt ő nem tud…de erről majd máskor.

Most dobozra fel!

Egyébként meg tessék szépen felmenni a facebookra és ott szavazni a szörnyetegekre, mert csak: https://www.facebook.com/CicatappancsFC/app_690633210949544

Megjött a Mikulás!

Bizony, a Móni-mikulás, bele is másztunk hamar a puttonyába, megnézni, mit hozott. Volt ám cicakaja is benne, a cicakajától meg boldogság, a nagy boldogságban pedig leborultunk a földre puttonyostol…

Tia egyébként úgy döntött, hogyha mi diétáztattuk, akkor ő csak azért is megmozgat minket, úgyhogy Lacit azzal a lendülettel végigfuttatta a lépcsőházon egészen a másodikig.

Ügyes kislány

Nati olyan profin sétált(!) rá a radiátorra, hogy a zoknikkal együtt a tetejét is magával vitte a mélybe. Azt már eddig is tudtuk, hogy inkább cuki, mint ügyes, de azt hiszem ezzel egyéni rekordot döntött. 

Vasárnapi kalandok

Megint meglógtunk. Napok óta próbálkozott már kisurranni a kis gengszter, úgyhogy mostanában a ki-be mászkálás kész komédia (vannak ilyen időszakok), aztán tegnap végül sikerült neki. Tanulva a múltkori esetből, nem hagytam nyitva az ajtót, biztos ami biztos, ki tudja, meddig jutunk. Szerencsére egy emelettel lejjebb Tia talált valami érdekeset az egyik lábtörlőn, úgyhogy nem kellett sokat kergetőzni.

„A te cicád?” kérdezte a csaj a liftnél, „Aha..”, remek, az egész lépcsőház így fog minket ismerni, hogy a rohadt gyors cirmos meg az az idióta, aki folyton kergeti.

Hazaérve aztán úgy döntöttünk, hogyha már ekkora a kalandvágy meg az energia, akkor azt inkább a parkban vezessék le és ne az idegrendszerünket döntsék romba. Úgyhogy sétáltunk, játszottunk, fára másztunk, leestünk(mert a leghajlékonyabb ágakon pattogni a legnagyobb buli), körbetekertük a pórázzal a bokrokat, aztán csodálkoztunk, miért nem tudunk tovább menni. Haza felé primadonnánk aztán elkezdett fázni a hatalmas bundájában, amiben még fürdetni is nehéz, olyan tömött, mindenesetre ő képes vacogni a kabátban is, igazi királylány, még a borsó is nyomná.

Egy új barát

Tia gyengéd érzelmeket táplál a kesztyűm iránt. Nem mondom, hogy feltétlenül támogatom a dolgot, ismerve a kis gömböc tárgyak iránti szeretetét. Jogos is volt az aggodalmam, ahogy végzett a megmosdatásával neki is látott szétrágni, úgyhogy kesztyű most fent a fogason, Tia lent a fogas alatt. Az idő majd megoldja a dolgot.

Tegnap egyébként méreckedtünk, és nagy örömködésre hatásos volt a nasimegvonás, no meg az a napi 20 kilométer lakáson belül, lefogytuk a ducit. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden egyből visszatér a régi kerékvágásba, de szigorúnak lenni legalább már nem kell.

Az új áldozat…

...a kis műanyag szűrő. A konyhaajtóban találtam rá reggel. De nem panaszkodom, egy-két lyuk nagyobb rajta, de legalább még használható, vagyis használhatóbb, mint a műanyag sütikenő ecset, aminek már csak a fele van meg és akkor a táskámon és a csizmámon levő fognyomokat nem is említettem.
Apropó süti, a fogyókúra harmadik napján elkövettem azt a hibát, hogy kiraktam a konyhapultra a pudinggal töltött sütiket és bementem a szobába, mert hát mi baj lehet fél perc alatt, amikor Tia a hűtőn alszik…

 

"Nem tesz kárt benne, ugye?"

Kérdezte a főbérlő a kanapén hagyott táskájára mutatva, miközben Tia a tőle megszokott mániákus lelkesedéssel fúrta bele magát.

"Mármint, hogy nem kaparja szét?"

"Végülis nem" - válaszoltam - "Csak belemászik...meg rágni is szeret...tudod mit, inkább elrakom a másik szobába..."

Fő a jó benyomás, de hát Tiára, mint már tudjuk, mindig számíthatunk, ha be kell vágódni valakinél. 

Egyébként második napja diétázunk. Nati, ahogy vártam, pont lesz@rja, hogy nem kap nasit, ameddig a reggeli tasakos menetrend szerint érkezik a tányérba, addig neki lényegében teljesen mindegy. 

Tia ellenben bebizonyította, hogy amit eddig csinált kunyerálás címszóval, az csak ízelítő volt abból, amire valójában képes egy kis nasiért (meg kell itt jegyezzem, az eddigi teljesítménye sem alábecsülendő), mindent bevet, még jobban nyüzsög, sokkal inkább az arcomba mászik és ha ezek nem jönnének be, jön a cukinézés, ami még az eddigieknél is drámaibb. Ma már a kajámat sem hagyhattam mellette fél percre, ahogy máskor, mert ha én így, akkor ő is, szóval zajlik a háború a nasiért, de egyelőre álljuk az ostromot.

Kis gömböc

A nasi meg a téli lustaság együtt megtette a hatását, kerekedik a boldogságháj rendesen, úgyhogy Tia mától fogyózik. Ő még nem tudja, de hamar rá fog jönni, ugyanis nasi beszüntetve. A kapott legalábbis, a megszerzett az más tészta…
Nem tudom, neki lesz e rosszabb, hogy nem kap, vagy nekem, hogy nem adhatok, de tetszik vagy sem, csírájában kell elfojtani a problémát.

Derékbőséget nézve egyébként Natasa sem panaszkodhat, de ő még növésben van, és ez nagyjából elfogadható indok a tömöttségre, mindenesetre ha az egyik nem kap, a másik sem, szóval fogyira fel!

Első hó

Nem csak ezen a télen, de Nati életében is.

Így nézi az ablakból és közben magyaráz neki :) Vagyis nézné, ha Tia hagyná…miután az imént nyomatékosan megkértem, ne rágja már amúgyis szerencsétlen növényt tovább, úgy döntött, hogy akkor bizony Nati fülét kéri.

Milyen szép cicád van!

És milyen gyorsan fut…

Tegnap szépségét és gyorsaságát is bemutatta Magdi néninek, amikor elszáguldott mellette a csukódó ajtórésen keresztül.

És kezdődött a játék…félemeletenként haladtunk lefele, a kis szörnyeteg minden lépcsőfordulóban megállt, hátrafordult és gondosan kiszámítva megvárta, amíg beérem és felé nyúlok, hogy aztán újra nekiiramodjon a következő lépcsőfordulóig.
Ezt játszottuk a hetedikről a harmadikig, miközben a nagy „azonnalgyerevissza” közben nyitva hagytam a bejárati ajtót (mert hát úgyse megyünk messzire, csak gyorsan felveszem és visszaviszem, na persze…), az ajtóban pedig Natit.

Aztán a harmadikon végül sikerült nyernem, mert egy nagyon érdekes semmi elvonta a kis rambó figyelmét a menekülésről (macskák…), úgyhogy teljes pánikban és lihegve száguldottunk vissza a lépcsőn felfele (legalábbis én, Tia szerintem pont élvezte…), közben lepörgött az agyamban minden lehetséges verzió arról, hogy Nati hogyan tűnt el addigra és nem lesz meg soha többé, míg végül felértünk a nyitott ajtóhoz, ahol Magdi néni fogadott minket vidáman, az ajtót és Natit is szemmel tartva:

„Milyen szép cicád van!”

Hiába, Tia tudja, hogyan kell barátkozni, legutóbb a futár srác futott utána. Persze vele jófej volt, csak a második lépcsőfokig mentek…

Így a lépcsős kaland happy end-el zárult, a hamburgeres nem. Ne hagyd a kajádat a hűtő tetején, ha otthagytad, akkor meg ne csodálkozz, azaz barátkozás Tia módra ismét, és még egyszer bocsi Ádám a hamburgeredért...

Vajon mennyi idő kell Tiának, hogy eltolja a rekeszt?

Tettük fel a kérdést néhány napja, amikor kitaláltuk, hogy úgy akadályozzuk meg az újabban napi rutinná alakult kukázást, hogy a szemetest rejtő szekrény elé húzzuk a sörös rekeszt (alias kisszék).

Az ötlet remek volt, elérhetetlen ajtó, elérhetetlen kuka.
Nincsenek szétcincált zsebkendők, szétgurigázott palackok, száraz kenyérdarabok szétterítve a konyhától a bejárati ajtóig.

De nyilván mindketten sejtettük, hogy ez nem tarthat sokáig…amihez Tia hozzá akar férni, ahhoz hozzá is fog.

És vajon mennyi idő kellett neki ehhez?

Pont ennyi....

Miért van a mosógépben a kanapéhuzat hajnali kettőkor?

Mert szeretek hajnal kettőkor mosni! A macskáim legalábbis így gondolják…

Amikor az ágy alól másznak ki egy aggasztóan ismerős szag kíséretében, már sejted, mi lesz ennek a vége, amikor elhúzod az ágyat, akkor pedig már látod is…

Először jön az „azanyátokuristenit”, aztán a talpmosás (mert a tócsa körül nyilván mindenhol nedves lábnyomok vannak), felmosás, mégegyszer felmosás, alomcsere. És amikor felnyitod az ágyat, és a huzatból aláhullik az, amit nem szeretnél, rájössz, hogy nem a padló volt az egyetlen áldozat.

Hajnali két óra…pisi felmosva, kaki felszedve, talpak letakarítva, kanapéhuzat a mosógépben, a konyhában elégedett csámcsogás. Fantasztikus esténk van!

Fél évesek lettünk

Ennek örömére pedig kétszer végigsöpörtünk ma a lakáson. Na nem mintha ehhez különösebben alkalom kéne, elég egy kis lelkesedés no meg egy ciromrambó, aki könnyen rávehető egy kis lakberendezésre.

De a lényeg mégiscsak az, hogy Nati ma fél éves lett, öregszik ő is, de neki legalább jól áll.

Kezdetek...

    Egy januári napon kezdődött minden. A hó esett, a járda csúszott, valószínűleg már bőven nem is voltunk a térképen ott a világ végén, de ez mind nem számított, mert a hordozóban ott lapult ez a csíkos kis valami. Figyelmeztettek minket, hogy egy terminátort hozunk haza, de nem tudtuk komolyan venni. Hiába, tökéletes színész volt már akkor is, tökéletes intelligenciával és a hozzá tartozó energiával, ami nem minden élethelyzetben a legjobb párosítás.

Ő volt Tia, az akkor még lány, ivartalanítás után már fiú, de hát hallgat a nevére és Lacinak különben sem tetszik a Gizmo, szóval maradt Tia.

    Natival közös kalandjaink nyáron, egy bokorban kezdődtek, majd a fürdőkádban folytatódtak. Négyszer. Nem vagyok benne biztos, hogy a legjobb első benyomást tettük rá, de hát nincs mit tenni, amit muszáj azt muszáj.

Sokáig gazdikeresőként futott ő, a "kicsi", de a kutyának sem kellett, amikor pedig mégis, akkor meg már nem adtuk...így lett a "kicsi" Natasa, Tia lelkes tanítványa, és a világ fenekestül felfordult...