Kérdezte a
főbérlő a kanapén hagyott táskájára mutatva, miközben Tia a tőle megszokott
mániákus lelkesedéssel fúrta bele magát.
"Mármint,
hogy nem kaparja szét?"
"Végülis
nem" - válaszoltam - "Csak belemászik...meg rágni is szeret...tudod
mit, inkább elrakom a másik szobába..."
Fő a jó
benyomás, de hát Tiára, mint már tudjuk, mindig számíthatunk, ha be kell
vágódni valakinél.
Egyébként
második napja diétázunk. Nati, ahogy vártam, pont lesz@rja, hogy nem kap nasit,
ameddig a reggeli tasakos menetrend szerint érkezik a tányérba, addig neki
lényegében teljesen mindegy.
Tia ellenben
bebizonyította, hogy amit eddig csinált kunyerálás címszóval, az csak ízelítő
volt abból, amire valójában képes egy kis nasiért (meg kell itt jegyezzem, az
eddigi teljesítménye sem alábecsülendő), mindent bevet, még jobban nyüzsög, sokkal
inkább az arcomba mászik és ha ezek nem jönnének be, jön a cukinézés, ami még
az eddigieknél is drámaibb. Ma már a kajámat sem hagyhattam mellette fél
percre, ahogy máskor, mert ha én így, akkor ő is, szóval zajlik a háború a
nasiért, de egyelőre álljuk az ostromot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése