Fogmosás

Nati tegnap közelebbi ismeretséget szerzett a fogkrémmel, mert így jár az, aki nem rág, csak nyel. Bár mostanában kezdi már felfedezni a ropogtatás örömeit, az elmúlt fél év azért nyomot hagyott a fogain, úgyhogy kapott egy ilyen fincsi csirke ízű cicafogkrémet.

Van, akinek a babafogkefe, van, akinek a fültisztító pálcika, én úgy döntöttem, hogy az ujjam lesz a legjobb választás így elsőre, főleg, mivel tündérmese elképzelésem szerint én majd jól megszerettetem vele a fogmosást.

És egyébként lehet, hogy tényleg! A fogkrém ugyanis kifejezetten ízlik neki, azt mondjuk nem feltétlenül értette, hogy miért nyúlkálok bele a szájába, amikor ő is le tudja nyalni az ujjamról, végül is megegyeztünk abban, hogy akkor nem lenyalja, hanem ha már bedugtam, akkor lerágja róla, és így aztán a fogai egy részén szét tudtam kenni a pasztát, elsőre nem is rossz.

Ja és a végén nem csak Nati, hanem Tia is fogat mosott, önként, mert egy nasimániás kis kolbász, és ha Natinak csirkés valamit tömködünk a szájába, akkor bizony az övébe is kell.

Egy éve együtt

Bizony, most múlt egy éve, hogy Tia velünk lakik.

A világ végéről hoztuk el tavaly, ideiglenes befogadójától, mert kidobott cica volt ő is. Mondta a hölgy, hogy egy terminátor, de olyan jól titkolta a kis gumikacsa hangjával, hát bekaptuk a csalit rendesen.

Hazaérkezve az első dolga természetesen a kaja volt, mi más, aztán már spurizott is a kád alá aludni… érthető végülis, roppant pocsék napja volt, nem elég, hogy állatorvosnál járt, utána még mi is átvonszoltuk a fél városon. Meg hát biztos az új hely, gondoltuk, de rá kellett jönnünk, hogy ez a legkevésbé sem zavarja, mert egy óra múlva előjött, és egy gyors körbenézés után mintha mindig is itt lakott volna, egy percig sem volt szégyenlős. Ellenben mint kiderült, a terminátor a lehető legenyhébb jellemzés volt, nincsenek szavak, amik leírnák azt a hiperaktivitást, ami valójában rejtőzött benne. Az elején voltak is összetűzéseink, mert képes volt abszolút direkt rosszat csinálni, csak hogy amíg leszidom, addig is vele foglalkozzak, bontott ő mindent, amit talált és kipécézett magának, szóval igen, kellett egy pár hét, amíg megtanultuk egymást kezelni, de aztán olyan erős kapcsolat alakult ki közöttünk, amire sose gondoltam volna. Meg hát azért nem csak egy kis ördög volt, két pusztítás között mindig előadta a világ legaranyosabb cicáját.

Most már egy nagy dög, láttatok róla képet eleget, úgyhogy itt egy kis összeállítás abból a korból, amikor még ilyen kis nagyon cuki minibarbár volt (és a zöld pokrócon nem voltak lyukak), tessék, lehet olvadozni:

 

Elfelejtett kis hős

Az utóbbi időben Tia kicsit el lett itt hanyagolva írásilag, mivel az elmúlt időszak főszereplője Nati volt, mindeközben nem szabad elsuhannunk Tia tettei mellett sem, amik most nem a pusztításról és az éjszakai manóskodásról szóltak, hanem arról a sok gondoskodásról, amivel nagyban megkönnyítette Nati ápolgatását.

Mert nem csak mi voltunk folyamatosan mellette, amikor hazahoztuk a műtét után, hanem Tia is, és nem csak mi követtük mindenhova az első bukdácsoló lépéseit. Sőt, nem is kellett folyamatosan figyelni, merre megy, néha bátran rábíztuk Tiára a felügyeletet, és ha ő hirtelen odafutott valahova, akkor tudtuk, hogy Nati nekiment valaminek, és talán segíteni kell neki.

Amikor egy kis baleset után meg kellett mosdatnom, abban sem maradtam magamra, amíg én az egyik lábát törölgettem, Tia átvállalta a másikat.

Úgyhogy ezt a posztot most neki ajánlanám, nem először bizonyította be, hogy jobban lehet rá számítani a bajban, mint sok emberre.

Kis tölcséres

Egész hétvégén mondogattam a szörnyeknek, hogy majd meglátják, milyen szép és jó lesz hétfőn a varratszedés után, amikor lekerül az a szép rikító narancssárga kötés.

Hát mégse...

A sok szép és jó valamint kényelmes rikító narancssárga kötés helyett ugyanis lett a szétnyalogatott seb és az utálatos gallér. 

Azért mielőtt túlszomorkodnánk a dolgot, elmondom azt is, hogy a tölcsér mindössze annyiban hat ki Nati életére, hogy nem fejjel, hanem gallérral megy neki most mindennek, és igen, sokkal több dolgot gázol el vele, de ez nem feltétlenül akadályozza meg abban, hogy pattogjon, dobozoljon és kiborítsa a vizét.

Azt viszont még nem sejti a kishölgy, hogyha ennek vége, akkor szembe kell néznie eddigi "nem szeretek rágni" hozzáállásának következményével, a kezdődő fogkővel, úgyhogy ha kíváncsiak vagytok Nati és a fogkefe nagy találkozására, feltétlen nézzetek rá a blogra jövő héten is.

Még mindig növény

Haza hoztam tegnap egy kis ibolyát, volt is nagy érdeklődés, úgyhogy megmutattam hamar a srácoknak, hogy na ő az, akit nem kéne kinyírni. Mert azért nem véletlenül van három üres hely a virágállványon…

Persze egy levele máris hiányzik, mivel van egy privát kisvakondunk, aki a hétvégén egy óvatlan félrenézés közben látogatást tett a virágföldes zacskóba seggig. El lehet képzelni, hogy nézett ki Nati, amikor nagy nehezen kihúztam belőle.

Laci pedig az új növényre csak ennyit mondott: Hunger Games?

Jól vagyunk

Nati végre kilábalt a morcogásból és Tia is a szimpátiabánatból. Bár együtt játszani még nem tudnak, úgyhogy csíkosunk szórakoztatásáról továbbra is nekünk kell gondoskodni, leginkább folyamatosan, mert ez az igény.
Nati pedig közben teljesen jól elvan azzal, hogy felfedezze, mi mindent tud már megcsinálni a műtét óta és a tőle megszokott nyugalommal tűri, hogy Tia naponta többször körbepattogja vagy lerágja a fülét.

Ivartalanodtunk

Vagyis Nati. Aminek ő nyilván nem örül annyira, és aktívan gondoskodik róla, hogy nekünk is legalább annyira rossz legyen, mint neki. De hát egy szavunk nem lehet, teljesen jogosan morcog.

Azért remélem ma már szebb napra virradtunk a dologgal, mint tegnap, amikor semmi nem sikerült neki, folyamatosan meg kellett menteni önmagától, cserébe a mi kedves nénikénket, hogy megakadályozzuk, hogy letolasson az ágyról, vagy kiszedjük a vízből, amit kiborított és beleesett.

Szóval idegrendszerileg nem volt egy jó nap a tegnap, ma már mindenesetre nem drámázunk 10 másodpercenként, átváltottunk a folyamatos morcos nézésre.

Tia pedig játszótárs hiányában a fejemen pattog, újraéljük most egy kicsit a Nati előtti időket, amikor egy kis figyelemért a reluxát is képes volt ránk bontani.

Egy átlagos reggelen...

...így is ki tud nézni a lakás, és miután ezt az élményt mindenki feldolgozta, ki lehet menni az előszobába kartoncafat- és alom darabkákon taposni.

Valami véget ért...

Mégpedig a doboz. Ez maradt belőle és ezt már korántsem lehet doboznak nevezni. Eljött a búcsú ideje, és Tia párás szemekkel nézte végig, ahogy kisétálok kedvenc rágcsálnivalója földi maradványaival az ajtón.

Na de azért ne drámázzuk túl a dolgot, mert Bálint ismét gondoskodott az utánpótlásról, úgyhogy a kis barbárnak csak fél napot kellett várnia az újabb, szebb, és nagyobb dobozra.

Mert minden jó, ha a vége jó!

 

A múlt függönyei

Két perces néma csend az idáig leghosszabb időt bíró zuhanyfüggönyünk emlékére.
Már nem is emlékszem pontosan, mikor raktam fel, de az biztos, hogy ősz óta megvolt. Ami jócskán túlszárnyalta az eddigi két függöny/hónapos átlagot.

Úgyhogy frissen eltávozott szuper zuhanycsipkénk emlékére fogadjátok sok szeretettel ezt a pár képből álló kis összeállítást a múlt függönyeivel és gyilkosaikkal. 

(A lista közel sem teljes, a macskák fotózása közben véletlenül megörökített darabokat tartalmazza)

Királylány

Nati igazi kis ragadozó, vérbeli macska, aki nem csak harapni/tépni/rágni képtelen, hanem ugrani is. Ő csak mászik, és ahova nem ér fel kényelmesen az első két mancsa, oda már nem tud felmenni. Még nem sikerült rájönnünk, hogy alapból képtelen e rá, vagy csak nem meri csinálni, de az biztos, hogy ha ő valahova fel akar menni, akkor bizony nem hagyja, hogy ilyen apróságok az útját állják. Így van az, hogy őnagysága újabban a szekrény tetejére jár. Vagyis pontosabban a tv tetejére jár, és ott csicseregve nyújtózkodva a tudtomra adja, hogy most azonnal emeljem fel a fenekem a kanapéról és a dobjak el mindent, mert neki lift kell. Lefelé pedig ugyan ez...

BUÉK

Boldog Új Évet Mindenkinek!
Azt mondják, amilyen az új év első napja, olyan lesz a többi is. Hát az én napom kertészkedéssel indult, meg földsöpréssel, amit végül jól mellé öntöttem a kukának. Nem tudom, hogy igazából én nézek e rosszabb év elé ezzel, vagy a növényeim.
Remélem, Ti azért sikeresebbek vagytok.
BUÉK :)