Eközben a szobában...

Nati galambot

fogott volna, ha nem áll közéjük az ablak. Így végül koppant egy határozottat.

A zuhanyfüggönyt pedig ideje kibodni...

Van itt egy ilyen dugvány

Megint volt egy sikeres hétvégénk, én lepattantam otthonról egy kicsit, Laci meg ott maradt a két terminátorral. Először azért hívott, hogy "van itt egy ilyen dugvány", hát köszönöm az egyértelmű tájékoztatást, de aztán kiokoskodtuk, hogy pontosan mit is lát és melyik növényt taszították aktuálisan a mélybe és honnan.

A második remek hírt fél óra múlva kaptam: be lett pisilve a szekrénybe. Meg kakilva is. Na hát az úgy nagyon csodás.

Úgyhogy ma ültettem meg szekrényt mostam.

A reggeli zsongás pedig új szintre fejlődött, amint kirakom Natit a szobából, Tia megy, és folytatja amit a királylány abbahagyott.. De kitaláltuk a tutit, úgyhogy holnap szépen oda lesznek drótozva a virágalátétek az állványhoz. Ha háborút akarnak, hát tőlem megkapják!! 

A kabaré folytatódik

Viszonylag nyugodtan éldegélünk mostanság, a lakás egészen egyben van, egyedül ezek a kritikus reggelek, ezeken nem tudunk túljutni. A vízipisztoly csődöt mondott teljesen, utána próbáltam felrakni Natit a szekrény tetejére, ő boldog, én boldog, mindenki alszik, de rá kellett jönnöm, hogy hosszú távon ezzel csak azt érem el, hogy akkor is a virágokat fogja bontani, ha fel akar kérezkedni, úgyhogy ezt is elvetettem...

Most egyelőre a kipakolós technika van, növényezik, leszidom, kirohan, kicsukom. Abból a szempontból ez egész jó, hogy ő kint, mi bent, mindenki alszik, de egyébként ez sem használ az égvilágon semmit, ugyan úgy minden reggel próbálkozik.

És ha nincs Nati, hogy felszirénázzon/növényezzen/nyálazzon, akkor Tia lép a tettek mezejére, és lepakolja a komódot..

A volt nincs kiflicsücsök

Hogy hova lett a kiflicsücsköm?

Tia beteleportálta a szobába.. legalábbis más magyarázat nincs arra, hogyan tudta kiszedni a tányérból és bevinni úgy, hogy se én (a tányér mellett), se Ancsa (a tányérral szemben) nem vettünk észre az egészből semmit.

Az, hogy utána a fejébe húzta a csizmáját és elmondta véleményét a kabátjának (mutatkozzunk be a vendégnek rendesen), azon már meg sem lepődünk..

De mióta tudnak a macskák teleportálni??

 

 

Megint Tia..

Tia megint meglógott. De most nem kicsit. Egészen konkrétan ahogy nyílt az ajtó, én csak egy elsuhanó segget láttam, Laci még ennyit se. De olyan gyors volt, hogy azt sem láttuk, merre ment.

„Najó, én megyek lefele, Te menjél felfele..”

Mert tökre nincs jobb dolgunk késő este, mint körbeóbégatni az egész lépcsőházat, de a szomszédok már valószínűleg úgyis megszokták..

Na végül aztán a harmadikon megtaláltam a kis kalandor hétszentségit, ott tetszett neki épp egy lábtörlő.

Így ért véget az elsuhanó segg története.

Reggeli kabaré

Dúl a harc reggelente keményen, Nati most már nem orrnyalogatással és dorombolással ébreszt, hanem azzal, hogy a növényeket zaklatja, addig piszkálja, amíg fel nem ébredek és ki nem mászok és amint visszafekszek, kezdi egyből újra, így éri el, hogy egy 20 perces veszekedés után felkeljek és adjak neki reggelit.

Úgyhogy most bevetettem a vízipisztolyt, mert ez azért így nem teljesen állapot, főleg, hogy teljesen direkt és megtervezve csinálja az egészet (a nap további részében rá se néz a virágokra...) és az egyik polc már így is egy növény menekült tábor, szóval úgy döntöttem, visszatámadok.

Az első reggelen kellőképp meglepődött, amikor a semmiből egyszer csak vizes lett, azóta úgy állunk, hogy kertészkedik, és amint rászólok, összeszedi a virgácsait és kinyargal a szobából. Ami végülis nem rossz, de ahogy visszacsukom a szemem már újra a virágállványon van, és ez így megy egy jó fél órán át, amíg meg nem unom, mert ő aztán kitartó, elhihetitek.

Tia pedig az egészet elégedetten szétterülve szemléli (már ha nem a lepedő alatt kukacol), minthogy nem rég kiderült, nem lett ő sokkal nyugodtabb cica, mióta Nati velünk van, egyszerűen csak hagyja, hogy más végezze el helyette a piszkos munkát, így még a balhét se neki kell elvinni.