Vizes

Tök nagy élmény, amikor hirtelen rád akar szakadni a zuhanyfüggöny, mert Nati belecsúszott a kádba. És ilyenkor persze mindig abba kapaszkodnak, ami kéznél van, ez pedig nyilván nem a kád széle. Leszakítani azért nem sikerült, de legalább az egyik lábával keresztül lépett rajta és bele is szorult, úgyhogy végül nekem kellett kiszabadítanom a függönyből meg a kádból is.

Azok a nyugodt reggelek

Itt van még egy sztori, ami úgy kezdődik: "arra mentem ki reggel, hogy"...
Szóval arra mentem ki reggel a konyhába, miután Nati körbecsipogta a fejem és beszedte a teregetést, hogy a kukaszekrény ajtaja nyitva, a szemetes pedig fejjel lefele tündököl a konyha közepén.. Körülötte persze minden gondosan szétteregetve, úgyhogy a csíkos és fekete-fehér kesztyűk nemsokára előrendelhetőek lesznek.

Az utolsó croissant és a többi

Miután Nati tükrösre nyalta az orromat ébresztőnek, kibotorkáltam és követtem a morzsanyomokat egészen a konyháig, hogy félig csukott szemmel takaríthassam össze az utolsó croissant emlékét, amit Tia éjszaka kirángatott a szekrényből.

Aztán ha már így alakult, úgyis jól vannak lakva, gondoltam visszafekszek, és esélyt adok nekik, hogy leverjék a virágot, a másik virágot, felborítsák a telerakott ruhaszárítót, majd miután mindent egyenként visszaraktam a helyére, Nati lerángatta a blúzomat a szárítóról, és mikor odamentem leszidni, pürnyögve hanyatt dobta magát rajta... és még 20 perc volt az ébresztőmig...

Majd felszárad

Megint jött az a hang a konyhából, én mondtam, hogy nem akarom tudni. Laci kimerészkedett, aztán hamar vissza is jött: "Majd felszárad"

Látom mit tettél

Gondoltam megnézem mit zajonganak ezek a konyhában, de alig értem ki, Nati már jött is dorombolva dörgölőzve ... és tiszta virágföld volt az orra.

Babám, ezt te ki nem magyarázod.

Megvagyunk

Titeket mivel várnak haza? Engem ezzel:
Amúgy itt vagyunk, nem tűntünk el, csak a dögöcskék vannak fogytán az új ötleteknek. Nem úgy, mint én. Kicseréltem szépen az állványon levő virágalátéteket a simákról jóóó mélyre. Olyan mélyre, hogy azóta sem sikerült őket lerántani, úgyhogy végre fordult a kocka az én javamra.
Csak az a kár, hogy ezek az új alátétek bár az eséstől védenek, a földkikotrástól nem... Sebaj, itt az idő kitölteni végre az üres helyeket!

Doktor bácsi

Nála jártunk reggel Natival, nem kimondottan önszántából jött velem, de ha már betoltam a fenekét a hordozóba, hát egye fene, elkísért.
Összeszedett őbolyhossága egy jó kis bélhurutot, és ezt az elmúlt napokban a lakás minden helyiségében a világ tudtára adta, úgyhogy most kicsit szomorkodunk, antibiotikumozunk meg diétázunk rizzsel és főtt husival, ami egyelőre még nem aratott osztatlan sikert, de kénytelen lesz hozzászokni az elkövetkező napokban.
És ha már így alakult, Tia is diétázik vele, mert túl nagy felületen puha már megint.

Többet ésszel, mint.. áh, hagyjuk

Laci gondolt egyet, és csinált egy ilyen jó kis logikai játékot Tiának, ami egy kicsi de masszív kartondobozból készült, arra kis lyukat vágott, és a terv szerint azon a lyukon át kellett volna a mancsával kiszedni a jutifalatot.
Nos, Tia megoldása így nézett ki:
Ő a fejével szedte ki a jutit..