Doboz és szekrény

A két új őrület, amik nélkül lehet élni, de minek.
A szekrény az a napi rutin része, legalábbis Tiának. Reggeli után bejön a szobába és addig óbégatja a legfájdalmasabb és legmeghatóbb darabját, amíg be nem engedem, ott akkor ráfekszik a cipős dobozokra és helyre áll a világbéke.
De ha már itt tartunk, említsük meg Nati reggeli rutinját is, ő reggeli után bejön a szobába Tiával, és addig mászik az arcomba, amíg nem végzek a müzlimmel és meg nem kapják a maradék tejet belőle.
Na és akkor van most még ez a doboz is, ami a legnagyobb, ami valaha létezett itthon. Egy simából csináltam nekik, vannak rajta lyukak, amin keresztül ki-be lehet ugrálni, de persze a hivatalos út néha unalmas, ellenben tök szórakoztató addig ugrálni a tetején, amíg az be nem omlik.. és én még azt hittem, a bejáratot rágják majd szét először..

Trapp Trapp Durr

Ment az esti száguldozás ki-be a fürdőből, én meg szerettem volna úgy fogat mosni, hogy közben nem sodor el senki, szóval a következő kirombolásnál becsuktam mögöttük az ajtót. Aztán bentről csak egy hatalmas trappolást meg két bazinagy puffanást hallottam..

Virágzik a korallvirág

Ami kész csoda, ha azt vesszük, milyen beavatási szertartáson esett át, mikor ide került. Még szaporítottuk is Tiával, ő letörte, én ledugtam.
Natinál meg a kádbasz@rás az új menő, kényes a kis ízlése az alomra, ha a kád tisztább és illatosabb, akkor az lesz az ő helye és kész. Leszoktatás folyamatban, bár eddig még csak azt értem el, hogy miközben ássa el levegővel (milyen kis figyelmes azért) jól leb@szom, ő türelmesen megvárja, míg végzek, és ha elengedtem, folytatja az ásást ahol abbahagyta. Aztán elfekszik a fürdőajtóban és elégedetten szemléli, ahogy kicserélem-mosom-törlöm tükrösre az alomtálcát.
Azt az úri kis seggét.